Wassily Kandinsky 1913-as „Composition VII” című műve a 20. század eleji absztrakt művészet úttörő példája. Ez az erőteljes alkotás a nézőt vibráló, nem-reprezentatív formák világába meríti. A motívumot egy központi, domináns kék forma jellemzi, amelyet sárgák, vörösek és mély földszínek robbanása vesz körül, mindezt bonyolult, sodró fekete vonalak szövik át. Kandinsky, az expresszionizmus úttörője, mély spirituális és érzelmi élményeket kívánt kiváltani anélkül, hogy specifikus tárgyakra támaszkodott volna. Az intrikált kompozíció, tele kinetikus energiával, drámai eseményre utal, gyakran kataklizmikus árvízként értelmezik. Ez a lenyűgöző absztrakt művészeti nyomat, merész színeivel és dinamikus mozgásával, inspiráló fókuszpontként szolgál modern otthonok és művészetközpontú terek számára.