Íme Egon Schiele „Self-Portrait with Lowered Arm” című, 1911-es mesterműve, amely az expresszionizmus lényegét testesíti meg. Ez a jellegzetes portré Schiele nyers sebezhetőségét ragadja meg szögletes formák és közvetlen érzelmesség jellegzetes stílusán keresztül. A mű színvilága, elsősorban földes tónusok éles fehér és mély árnyékok érintésével, hangsúlyozza az alany intenzitását. A kompozíció a figura szinte konfrontatív testtartására összpontosít, kontemplációra invitálva. Feltűnő művészeti poszterként ez a fali alkotás erőteljes fókuszpontként szolgál minimalista, ipari vagy művészetorientált belső terekben, vonzva azokat, akik értékelik a 20. század eleji művészet mély pszichológiai mélységét.