Van Gogh 1887-ben festett "Self-Portrait" című műve a posztimpresszionizmus mély kifejező erejét példázza. Az olajfestmény a művész feltűnő vonásait mutatja be, különösen jellegzetes vöröses-arany szakállát és haját, melyek vibrálnak a turbulens, mélykék háttér előtt. Van Gogh jellegzetes impasto technikája minden ecsetvonásban megnyilvánul, figyelemre méltó textúrát és szinte szoborszerű minőséget kölcsönözve a portrénak. Biográfiai portréként sokat elmond a művész belső világáról. Ez a minőségi művészeti nyomat egy evokatív fali alkotásként szolgál, amely gyönyörűen illeszkedik mind a bohém, mind a kifinomult enteriőrökbe, a művészi zsenialitás maradandó megnyilatkozásaként.