Paul Gauguin 1897-es „Tahitian Women Bathing” című műve egy figyelemre méltó művészeti nyomat, amely egy békés pillanatot ábrázol egy buja, trópusi környezetben. Ez a posztimpresszionista alkotás Gauguin merész színhasználatával és lapított perspektívájával jellemezhető, különösen a nők alakjainál láthatóan, akiknek bőrtónusai gyakran tükrözik a környező zöld tájat zöld és okker árnyalatokban. A jelenet több nőt ábrázol, akik egy patakban fürödnek vagy pihennek, sűrű lombozattal és finom rózsaszín virágokkal körülvéve, mély nyugalom hangulatát teremtve. Gauguin egy egyszerűbb, harmonikusabb létezést akart ábrázolni a nyugati civilizációtól távol. A festmény gazdag palettája mélyzöldekből, földes vörösekből és lágy kékekből áll, amely meditatív és vizuálisan lenyűgöző fali műalkotásként szolgál, alkalmas modern és hagyományos művészeti belső terekbe egyaránt.