Paul Gauguin 1891-es „Tahitian Scene (Ia Orana Maria)” című festménye jelentős műalkotás, amely megragadja posztimpresszionista víziójának lényegét. Ez a művészeti poszter egy újragondolt szent jelenetet mutat be, ahol helyi tahiti nők, Gauguin jellegzetes primitivista stílusában ábrázolva, találkoznak egy lovon ülő figurával, amely Szűz Máriát szimbolizálja. A mű vizuális ereje merész kontúrjaiból és lapított perspektívájából ered, melyeket feltűnő sötétbarna és meleg bézs palettával ad vissza, kiemelve az expresszív formákat és a buja, álomszerű tájat. A kompozíció a mindennapi megfigyelés és a spirituális allegória ötvözete, tükrözve Gauguin vonzalmát a nem nyugati kultúrák iránt. Ez az egyedi fali műalkotás, amelyet figuratív és spirituális művészetként kategorizálnak, gazdagítja azokat a belső tereket, amelyek evokatív kulturális narratívát keresnek, a hagyományostól a merészen modern környezetekig.