Paul Gauguin Self-Portrait című, 1890 körül festett képe a posztimpresszionista portréfestészet erőteljes példája. Ez a művészeti poszter élénken ábrázolja a művészt, aki közvetlenül kifelé tekint, szemüvege által keretezve, csendes intenzitással. A technika Gauguin jellemző elmozdulását mutatja az impresszionizmustól egy strukturáltabb és érzelmileg telítettebb megközelítés felé, ami a jellegzetes ecsetkezelésben és az egyszerűsített formákban is megfigyelhető. Meleg, földes színpaletta határozza meg arcát, amelyet hűvösebb, szinte absztrakt, kék és szürke árnyalatú háttér előtt helyez el, így feltűnő kontrasztot teremtve. Ez a magával ragadó fali alkotás kiváló fókuszpontként szolgál minden művészetkedvelő otthonában, illeszkedik mind a klasszikus, mind az eklektikus berendezéshez, és arra invitálja a nézőket, hogy elmerüljenek egy látnok művész gondolataiban.