Paul Gauguin 1891-ben festett „Melancholy” című képe egy erőteljes posztimpresszionista olajfestmény vásznon. Ez a művészeti nyomat egy magányos alakot ábrázol, akit gyakran az emberi elmélkedés vagy bánat tükörképeként értelmeznek, visszafogott színekben és jellegzetes piros sapkában. Az egyén a kezére hajtja a fejét, lefelé néz, mély önvizsgálatot testesítve meg. Gauguin jellegzetes expresszív ecsetkezelése a tájképet komor zöldekben, barnákban és kékekben adja vissza, olyan atmoszférát teremtve, amely fokozza a csendes kétségbeesés hangulatát. Ez a falművészeti alkotás az érzelmi portrék lenyűgöző példája egy tájképen belül, ablakot nyitva a mély emberi tapasztalatra. Gondos kiegészítője a bohém, klasszikus vagy minimalista esztétikájú tereknek, amelyek feltűnő, értelmes művészeti posztert keresnek.