Paul Gauguin 1892-es 'Manao Tupapau (The Spirit of the Dead Watches)' című műve egy neves posztimpresszionista művészeti nyomat. A motívum egy meztelen és sebezhető tahiti nőt ábrázol, aki egy ágyon fekszik, arckifejezése mély aggodalmat tükröz, miközben egy sötét, spektrális alakra pillant. Ez a 'halottak szelleme' éberen figyel a lábánál. Gauguin gazdag lilákat, kékeket és földszínű bőrtónusokat alkalmaz, amelyek ellentétben állnak az éles fehér ágyneművel és éteri háttérelemekkel, hogy rejtélyt és nyugtalanságot keltsen. A festmény a szimbolikus művészet mélyreható példája, amely Gauguin tahiti spirituális hiedelmek iránti vonzódását tükrözi. Ez az expresszív poszter tökéletesen illik egy kifinomult lakótérbe vagy egy csendes dolgozószobába drámai és gondolatébresztő jelenlétével.