Paul Cézanne „The Château Noir” című, 1904-1906 körül festett műve egy épület zord szépségét örökíti meg, amely sűrű, élénk lombok közé ékelődik. Ez a posztimpresszionista tájkép-remekmű Cézanne jellegzetes technikáját mutatja be, strukturált, szinte tömbös ecsetvonásokat használva a forma és a térfogat építésére. A kastély meleg okker- és narancssárga tónusai feltűnően kontrasztálnak a környező fák és az ég mélyzöldjeivel, kékjeivel és sötét földszíneivel. A kompozíció mélység és rejtély érzetét kelti, mivel az építészetet részben elrejti a természet. Ez a magával ragadó falikép, egy botanikai és építészeti tanulmány, bármely teret gazdagítana a klasszikus művészet iránti elismeréssel, jól illeszkedve a hagyományos vagy finoman kortárs belső terekbe. Művészeti poszterként egy darab művészettörténetet hoz otthonába.