Edward Burne-Jones „The Harp of Life” című, körülbelül 1905-ből származó alkotása egy lenyűgöző szimbolista művészeti nyomat, amely bemutatja a művész jellegzetes preraffaelita-ihletésű stílusát. A poszter egy magányos alakot ábrázol, aki ülve elmélyülten játszik egy nagy hárfán, körülötte drapírozott figurák gyülekezete. Ezek az ünnepélyes jelenlétek egy álomszerű tájban állnak, ahol stilizált fák emelkednek egy visszafogott, arany árnyalatú égbolt ellen. Az alkotás gazdag mályva-, rézszínű és csillogó arany hangsúlyainak szövevénye ősi misztikumot és csendes drámát teremt. Ez az allegorikus falikép, amely tele van szimbolikával, zenével és mély szépséggel, ideális figyelemfelkeltő darab. Zökkenőmentesen illeszkedik klasszikus, szecessziós vagy eklektikus belső terekbe, evokatív ablakot kínálva az időtlen művészi kifejezés világába.